Borvidék
Ha magyarországi híres, szőlőtermő helyet kellene mondani, sokan egyből a Soproni borvidéket neveznék meg – nem is véletlenül!
Sopronban ugyanis a bortermesztés nem csak néhány évtizedes, hanem sok évszázados múltra tekint vissza. (Egyes történészek szerint pedig már az ókori kelták is foglalkoztak bortermesztéssel a vidéken.)
Nem csoda hát, hogy a területen – a magas napsütéses óráknak köszönhetően – a borgazdálkodás még most is nagy népszerűségnek örvend.
A teljes vidék mintegy 4300 hektárt foglal magába, amelyből hozzávetőlegesen 1800 hektáron termesztenek szőlőt. Ennek nagy része egyébként vörösbor – így, a borkedvelők körében, viccesen Sopront a kékfrankos fővárosaként is szokás emlegetni.
Honnan ered a kékfrankos neve?
A 19. század elején a franciák megszállták Sopron városát. A helyi lakosoknak pedig kötelező volt az itt állomásozó katonák számára napi háromszori étkezést és bort biztosítani. A katonáknak azonban több bor kellett, mint az előírt mennyiség – így az “utánpótlást” a poncichterektől vásárolták meg. A poncichtereknek frankkal fizettek – a gazdák azonban csak a kékszínű frankot fogadták el fizetőeszközként.
A legenda szerint innét ered a kékfrankos elnevezés.
De kik azok a poncichterek?
A poncichter kifejezést gyakran használják a soproni szőlősgazdákra. A kissé nyelvtörő jellegű, német szófordulat a Bohnenzüchter német szóból ered, aminek a jelentése: babtermelő.
A szőlőművesek ugyanis a szőlő közé babokat is ültettek, hogy még jobban kihasználják a rendelkezésre álló termőterületet.
Ezért is található az étlapon annyi babot tartalmazó fogás – hiszen a vendéglátóegységek így is tisztelegnek a hajdani szőlőtermesztők előtt.
Népszerű soproni borok
A legnépszerűbbek természetesen a kékfrankos borok, ezt követik a zweigelt és cabernet sauvignon típusú borok. A fehérborok közül pedig a legjobban a chardonnay, és a zöldveltelini fogy.